Kézzel látók online

2010. szeptember 13. hétfő

Itt vagyunk tehát, mi nyolcan, a pécsi "Kézzel látók" stáb, név szerint:
Laci, vagyis Gyüre László képzőművész, a plasztikus festmények alkotója és a csapat lelke, motivátora
Réka, a program társszervezője, a közlekedésbarát a csapatban, az általam felállított "csipogós részleg" egyik tagja,
Vera, az egyesület nem is tudom, mije, maradjunk abban, hogy a kulcsember, mellesleg sokunk pótanyukája,
András, Vera férje, a mi kedvenc önkéntesünk, aki (a többiekhez képest) ritkán szól, de akkor...
Dóri, adminisztrátor, egyébként kütyükedvelő és nem mellesleg helybéli, a "csipogós részleg" másik fele,
Feri, volt ügyfélszolgálatos és az egyik legtapasztaltabb kolléga, ami az érzékenyítő programokat illeti,
Iza, hétköznap a budaörsi iroda vezetője, itt a vidámság- és beszólásfelelős, ráadásul a szobatársam,
no és jómagam, Orsi, a programban Réka szervezőtársa, amúgy meg alelnök, bár ezt a szerepemet itt és most szeretném levetkőzni.

Azt, hogy ma itt vagyunk, hosszas szervezőmunka előzte meg, amit a nyár csak még tovább nyújtott. A pesti és debreceni Árkád után most jött először ide a program, vagyis az alapvetően rutinszerű szervezés ellenére új helyszínnel és új emberekkel bonyolodik a történet. A helyzet komolyságát jól jellemzi, hogy két alkalommal is személyes leutazás keretében tárgyaltunk a helyi szervezőkkel, ami azt jelentette, hogy egy kb. 1-2 órás tárgyalásért több mint 7 órát kellett utaznunk, de megérte. Most is igyekeztünk leküzdeni a sátor és a paravánok felállításának nehézségeit, a termékek beszerzésének feladatát és a program hirdetését is, és még mindig nem tudhatjuk, mi is az eredmény, hiszen a megnyitó, vagyis az első éles nap csak holnap lesz, azaz ma, mert már hajnali egy óra van. Hát, igen, valahogy így képzeltem az itteni blogolást, hulla fáradtan a napi munka és az esti kikapcsolódás után, dehát ez már csak egy ilyen műfaj.

Az előzményekről talán még annyit, hogy alig két napja fejeződött be a IV. "Kézzel látók" program Budapesten. Ez egyrészről jó, mert még nagyon bennünk van a program lendülete, másrészről sokakból kivett már épp elég energiát az elmúlt kilenc nap. Szóval az első tanulság máris levonva. Mentségünkre legyen viszont mondva, hogy ezt nem mi akartuk így, hanem a helyszínt biztosítók naptárjának telítettsége adta az időpontokat.