2010. szeptember 13. hétfő

Nyolcfős csapatunk hétfő reggel két részletben, két autóval indult Pestről és némi különbséggel meg is érkeztünk Pécsre. Én a korábban érkezett autó utasa voltam, mi foglaltuk el a szállást. Ez máris egy jópont a programnak és Rékának, mert a hely nem csak hogy klasszisokkal jobb, mint amit vártam, de kifejezetten kellemes is, modern, egyszerű, igényes és barátságos apartmannal van dolgunk. Azt hiszem, mindannyian elsőre beleszerettünk a helybe és remélem, hogy ez az első itt eltöltött éjszaka után se lesz másképp! Ja, és azt még nem is mondtam, hogy a szállásunk alig öt percnyi sétára van az Árkádtól, vagyis a program helyszínétől, akkormeg mi kell még?

Szállásfoglalás után az Árkád beszállítói parkolójában találkoztunk a csapat másik felével, illetve a karbantartókkal, akik gondoskodtak róla, hogy a kiállításhoz szükséges holmink biztonságos helyre kerüljön. Hiú ábrándnak bizonyult ugyanis az a reményem, hogy itt már délben nagy és látványos építkezés fog folyni a mi programunk érdekében. Hamar kiderült, hogy délután három előtt semmiféle munka nem fog elkezdődni, de a java még zárás utánra marad. Még szerencse, hogy ez nem a mi feladatunk. És valóban: a sötét sátor építéséhez csak este hat óra körül kezdtek hozzá, de teljes egészében majd csak holnap reggel láthatjuk először. Nagyon megnyugtató és a munkánkat megkönnyítő volt viszont, hogy a karbantartók a festményeket és a többi holminkat addigis biztonságba helyezték, mi pedig már ekkor megismerkedhettünk velük, hiszen a későbbiekben még biztosan gyakran lesz szükségünk a segítségükre.

Miután megszereztük a legszükségesebb infókat, visszatértünk a szállásra, hogy némi kávé magunkhoz vétele és Vera főtérképész vezetésével a környék térképének tanulmányozása, no meg némi netezés után elinduljunk olyan üzletet keresni, ahol a még hiányzó plakátjainkat holnapra ki is nyomtatják. A második próbálkozásra szerencsével jártunk, bár a kész plakát csak holnap koraestére várható. Ezalatt lassacskán felfedeztük a környéket, többek között megcsodáltuk az EKF projekt keretében felújított köztereket, rajtuk a taktilis vezetősávokat és a Széchenyi tér kifejezetten a látássérült emberek tájékoztatása céljából elkészült bronz makettjét. Ez a nagyszabású felújítás akadálymentesítési szempontból önmagában is megérne egy tanulmányi kirándulást, de erre majd máskor kerítünk sort. Tettünk ezen kívül egy villámlátogatást a program helyi támogató partnerszervezeténél, a Vakok és Gyengénlátók Baranya Megyei Egyesületénél, majd gyrost vacsoráztunk, sokat és finomat. Ezt követte még egy alapos bevásárlás, ami alatt Dóri és Iza felfedezte a közeli Ázsia Centert és kiment Rékáért a buszpályaudvarra, aki csak háromnegyed hét tájékában futott be, mivel ma reggel még az ország másik végén volt dolga.

Az estét közös vacsora helyett közös alkoholizálással és éjszakai sétával töltöttük, természetesen szigorúan csapatépítő jelleggel. Megkerestük a híres lakatfalat, ismét megnéztük a Széchenyi teret és jártunk egy szépen kivilágított szökőkútban is. Elkészültek az első igazán provokatív fotók, és természetesen elsültek az első, minden bizonnyal egész hétre szóló poénok is. Egyelőre, illetve mostmár csend és nyugalom van, nyoma sincs még a holnapi megnyitó körüli pörgésnek és feszültségnek.