Kézzel látók online

2010. szeptember 17. péntek

Ma volt a negyedik és egyben utolsó előtti nap. Ahogy romlik el kint az idő, úgy szemmel láthatóan nő a forgalom az Árkádban és így nálunk is. A mai közel 90 látogató nem rossz arány, ráadásul a várt iskolás csoport végül nem jött el.

Már reggel látszott, hogy vége a jó időnek és hamarosan megjön az eső, ami aztán úgy 11 felé rá is kezdte és ezután már csak időnként hagyta abba. A délelőtt megint kicsit nehezen indult, de aztán felpörögtek az események. Ma jártak nálunk Dóri szülei is, illetve Mirella, a barátnője, Orsi a huga pedig kitartó közönségszervezőként a hét folyamán többször is hozott látogatókat.

Ma külföldi látogatóink is voltak egy német kislány és egy angol nagymama és félig angol félig magyar unokája személyében. Ez utóbbi párost én vezettem, így megvolt az első angol nyelvű vezetésem is. Először kicsit aggódtam, hogy hogy is fog ez menni, de aztán egész jól belejöttem, bár voltak olyan dolgok, amiknek az angol neve sehogyse akart eszembe jutni, pl. a patiszon, a zsemlemorzsa és a karalábé is közéjük tartozott.

Mára erős amortizáción estek át a sátorban lévő dolgok. Megkezdődött a zöldségek kidobálása, sajnos a banánoktól és a körték egy részétől már meg kellett szabadulnunk. A kristálycukrot némi ragasztószalaggal még sikerült a zacskójában tartani, egy csomag tészta viszont menthetetlenül kiszóródott. Ezek után szinte már természetes, hogy előző estére a százasnak is lába kelt, ha jól meggondoljuk, egész sokáig bírta. De hogy az 50-esek is eltűntek! A legtrükkösebb "bolti tolvaj" címet mégis az a látogató érdemelhetné ki nálunk, aki most ellopta az óvszert. Ezúttal ugyanis nem dobozostól tűnt el az egyik korhatáros termékünk, hanem szépen apránként a doboz űrült ki.

Délután egészen zárásig nagyjából folyamatos volt az érdeklődés, ilyenkor érezzük igazán úgy, hogy jól pörög a program és tényleg van értelme kint lenni! És már sajnos csak egy nap van hátra, az is rövidebb, mert holnap már csak négyig leszünk nyitva.

Este már esőben jöttünk vissza a szállásra, és hiába is vártuk, hogy elálljon, Laci ötletét pedig, miszerint menjünk "pocsolyatúrára", inkább elvetettük. Így fordulhatott elő, hogy az utolsó estét a lehető legszolidabb körülmények között, a szálláson társasági életet élve töltöttük, mondjuk ez is nagyon jó volt! Elfogyasztottuk a tegnapi kaja maradékát, ami ma már csak "Gyüre" vagy "Gyüre-tál" néven futott, desszertnek pedig előkerült egy kürtőskalács, amit Veráék vettek az Intersparban, és aminek a párját már a tegnapi vacsinál bepusziltuk alig három perc alatt, no, ez se járt jobban. Ja, és majd megfeledkeztem a Dóri anyukája által hozott nagy doboz islerről! Na, szóval éhesek nem voltunk!

Most pedig kezdetét veszi az utolsó itteni éjszakánk. A csomagolást a többség, így én is reggelre hagytam, legfeljebb kicsit előbb kelünk majd fel.