Kézzel látók online

2010. szeptember 15. szerda

Mindenek előtt a mai nap legfontosabb eseménye, hogy valós időben és hivatalosan is megszületett és útjára indult a Kézzel látók Online című blog. A felület megszületésében és a kezdeti nehézségek leküzdésében többen is a segítségemre voltak, akiknek ezúton is hálás köszönet! Ugyanakkor máris aggódom a blog sorsa miatt, hiszen nem tudok majd ott lenni minden "Kézzel látók" programon, mint ahogy az eddigieken se voltam mindig jelen, és egyelőre nem sikerült egyetlen jelen lévő csapattagot sem rávennem, hogy legalább pár sor erejéig ossza meg az élményeit az olvasókkal. Az is gond még, hogy a blogot tulajdonképpen a saját infrastruktúrámmal szerkesztem, beleértve azt is, hogy az én mailcímem alatt fut a dolog, de egyelőre ez volt a leggyorsabb megoldás. A lényeg, hogy ezzel egy kb. fél éve dédelgetett tervem vált valóra és remélhetőleg nem a pécsi lesz az egyetlen program, amiről itt fogunk tudósítani.

Idő közben az egész stábot környékezi a nátha, erős a gyanum, hogy mostmár egymást fertőzzük. Nálam a mai a kritikus nap, amit mi sem jellemez jobban, mint hogy most az esti séta helyett itthon maradtam teljesen egyedül és gyógyszerekkel, forró teával és természetesen blogolással kúrálom magam. Igaz, hogy Dóri is ipari mennyiségben pusztítja a papírzsebkendőt, Verának pedig rá se lehet ismerni a hangjára, ami szinte már nincs is, de mindenkit megnyugtathatunk, hogy holnap is kinyit a "sötét bolt".

Már csak azért is érdemes lesz kinyitni, mert az érdeklődők között időnként feltűnik a sajtó is, ha már a tegnapi hivatalos sajtótájékoztatóra nem tudtak eljönni. Ma a Magyar Rádió pécsi körzeti stúdiójának munkatársa járt a sátorban és készített interjút Rékával, holnap reggel nyitásra pedig a Pécs TV-t várjuk. Ma egy fotós is járt nálunk az Árkád részéről, aki kifejezetten bent a sátorban kívánt fényképezni. Ez azért is volt nagyon érdekes, mert eddig még ilyen képek tudomásom szerint nem készültek, nagyon várom már, hogy megérkezzenek!

Szerencsére a dekorosok segítőkészsége révén a sátor tetejére ma reggelre egy plusz fóliaréteg került, így már valóban csak minimális fényt lehet látni odabent, azt is csak akkor, ha valaki előtte kb. tíz percig elviseli a sötétséget. Bonuszképpen a dekorosok a tegnap sebtében ragasztószalaggal fölaplikált dekorációnkat is leszedték és sokkal kultúráltabb minőségben visszarakták, ez igazán rendes volt tőlük.

Ma közel harminc érdeklődőnk volt, többen pedig megígérték, hogy a napokban még visszalátogatnak. Délelőtt, mint általában máskor is, majdnem teljes volt a pangás, az ebédidőben viszont beindult a forgalom, mert hát mikor máskor, ez szinte mindig így van. A mai érdeklődőink között volt egy rehabilitációs tanár, aki Szekszárdon szeretne tapintható kiállítást szervezni, és egy úr is, aki egy bajai értelmi fogyatékosok lakóotthonának munkatársa és épp egy szociális intézmények vezetőinek és munkatársainak szóló konferencián vesz részt Pécsett.

Az egyik lány a Menu-ette-ben már ismer minket, de az ebédnél sajnos későn jutott eszünkbe, hogy elhívjuk a sátorhoz. Na, majd holnap. Gelati fagyi szerencsére itt is van csakúgy, mint Pesten és Debrecenben. A "Kézzel látók" programnak ugyanis velejárója, hogy az ember kicsit plázázik, ami nálunk többnyire a mindenféle műkaják és édességek fogyasztásában merül ki, úgy mint fagyi, jegeskávé, gyümölcssaláta, stb.

Ami a sátor és a termékek állapotát illeti, egyelőre nincs okunk panaszra. Még semmi nem szakadt ki, csak a kristálycukor szóródik kicsit, a frissáru még nem rohad és az óvszernek meg a százasnak se kelt még lába. A vendégkönyv annál inkább gyarapszik értelmes és fura bejegyzésekkel. A legrosszabb mindig, amikor azt írják, hogy mennyire sajnálják a vakokat, ilyen ma is volt. Ilyenkor mindig azt gondolom, hogy nagyon nem azt az üzenetet sikerült közvetíteni, amit akartunk. Mi ugyanis a világért se kívánunk sajnálatot, szomorúságot kelteni a látogatóinkban, és van olyan, akinek szerencsére nemis ez az érzése, amikor búcsút mond nekünk. A mai nap legszebb bejegyzése talán attól a hölgytől származott, aki azt írta, hogy az élete nehéz időszakát talán kicsit könnyebben átvészelhetővé teszi, hogy itt ma találkozott velünk.

A szokásos esti városi séta ma is része a programnak, bár a résztvevők száma napról napra csökken, ma már csak öten maradtak. Remélhetőleg ma sikerül fotókat készíteniük, mert tegnap rengeteg érdekes és szép dolgot láttunk, de fényképezőgépet nem vittünk magunkkal. Nekem a tegnap este összeszámolt 6 szökőkút és több egyéb csobogó alkalmatosság mellett az az utcakereszteződés volt a kedvencem, ahol a négy sarkon márványoszlopok álltak, melyekbe Pécshez kötődő hírességek szavait vésték. Nagyon izgalmas és szórakoztató volt tegnap este ezeket betűzgetni és eltöprengeni egyik-másik fölött. A társaság idő közben visszatért, kaját is hoztak és most csendben táplálkoznak, nekem pedig itt az ideje, hogy végre lassan nyugovóra térjek.